Mia
Fegyvermester
L?lekerő: 5
Posts: 36
|
Post by Mia on Sept 15, 2012 17:22:12 GMT 2
A csapás azonban nem érkezett meg. Csak vártam és vártam, és már komolyan kezdtem azt hinni, An direkt húzza az időt. Egy kicsit mérges is voltam rá emiatt, ám ezen érzés csak halvány tükörképe volt igazi érzelmeimnek, amelyeket a félelem uralt. Óvatosan kinyitottam a szemem, először csak az egyiket, sandán oldalra nézve, vajon miért álltak le újdonsült ellenségeim. Igen, már ellenségek voltunk, hiszen sem a barátságba, sem pedig a semlegességbe nem fér bele a fenyegetés és a másik megölésének feltett szándéka. Hogy Les és a többiek vajon hogy vélekednek kapcsolatunkról, csöppet sem érdekelt, ám ami számított, az maga a feketehajú lány volt: An az eget bámulta, a kaszát még mindig erősebb formájában tartva, de már kissé megfeledkezve rólunk. Tekintetét követve vettem észre a fekete alakot a levegőben, amint felénk közelít.
Az ismerős ismeretlen érkezése drámaian ügyefogyott volt. Kedvem lett volna kuncogni, ha nem éppen egy pillanattal ezelőtt akartak volna kinyírni kedves iskolatársaim. (Vagyis az egyik közülük tuti erre hajtott.) Lényeg a lényeg, akármilyen béna is volt, a hirtelen felbukkanása mentett meg minket. Már éppen egy köszönöm-re nyitottam volna a számat, amikor agyamnak sikerült feldolgoznia a látott képet, és ez alapján beazonosítani a személyt. Így csak ennyire futotta tőlem, a köszönet helyett:
- Óóó… hiszen ez Koponyamaszk! – aztán persze eszembe jutottak a tanultak, így már kevésbé csodálkozó hangnemben folytattam – Jó napot!
Mielőtt azonban bemutathattam volna neki Ravent, a fiú is köszönt, így a szokásos bemutatkozási formák egy ideig elmaradtak.
- Halálisten-mester, – An könnyed meghajlással üdvözölte a suliigazgatót, majd megszüntette a lélekrezonanciát. Les egy szempillantás alatt emberi alakot öltött, majd követte An példáját. A beállt szünetet (természetesen) a fegyvermester szakította meg: rámutatott Ravenre, majd heves gesztikulálással adta elő mondandóját:
- Mester, ez itt egy boszorkány (mintha ezt nem tudtuk volna eddig is a lelke színéből), és tudja, nekünk márcsak pont egy ilyen lélek kell (valószínű, hogy HM számára ez sem nyújtott új információt), éppen ezért bátorkodtunk idejönni és elintézni ezt a kis problémát…
- Nem ő a probléma, hanem ti! – szakítottam félbe. Már elegem volt belőle, és ha meggyőzi HM-et az igazáról, Ravennek annyi – Ez a fiú kb öt perccel ezelőtt gyógyította meg a lábamat. Ha ő nem sietett volna a megmentésemre, lehet itt helyben elvéreztem volna – mutattam a letört faágra és a körülötte lévő vértócsára. Persze ez így nem volt igaz, hiszen nem volt annyira komoly a dolog, de erről nekik nem kellett tudniuk.
Kérlelve néztem Halálistenre (vagyis az őt elfedő maszkra), remélve, hogy helyesen dönt majd. |
|
|
|
Post by Halálisten-mester on Sept 16, 2012 6:16:26 GMT 2
Mindenki mondta a magáét, én meg csak álltam és hallgattam őket a bokorból. Végül, mikor mind a két indulatos leányzó befejezte a magáét, szótlanul álltam és néztem rájuk perceken keresztül, végül csak egy "ühűűűűűm..."-re futotta.
- Ééééértem. Szóval An, nektek már csak egy boszorkány lélekre van szükségetek és ő pont kapóra jön. Ezzel szemben viszont a mi kis újonckánk, Mia védelmezi a boszorkányt, mert szerinte ártatlan.
- Na most mit tegyek? Basszus, basszus... Ha rossz döntést hozok, akkor Marco örökre itt marad és akkor a hátra levő életem...
A tenyerem egyre jobban izzadta gondolattól, eltakart arcomról is patakokban ömlött a verejték.
- Nos gyerekek, mit szólnátok egy teához? - tettem fel a kérdést negédes hangon, közben mosolyogtam rájuk szemeimmel. - Egy jó tea mellet mindenki higgadtan tud gondolkozni. És közben a Boszorkánk is bemutatkozhatna nekünk és elmesélhetné, hogy mi keresnivalója is van itt, Halálvárosban. - ajánlottam fel a gyerekek számára, a nekem leglogikusabb kérdést.
|
|
Raven
Boszorkány
L?lekerő: 5
Onigen
Posts: 27
|
Post by Raven on Sept 16, 2012 12:00:16 GMT 2
Sosem gondoltam, hogy egyszer szemtõl szembe találom magam a híres és hírhedt halálisten mesterrel. Belõlem egy köszöntésen kívül több nem jött ki azonban a lányok kedvet kaptak a szónoklásra. Az An nevezetû azt bizonygatta, hogy már csak egy boszorkány lélekre van szükségük én meg pont kapóra jövök nekik. Bizonyára oda volt a gyönyörtõl, hogy házhoz jött az utolsó komponens amire szüksége volt. Ezután Mia következett akár egy ügyvédnõ és mindent röviden elmondott a védelmem érdekében. Elmondta, hogy nem velem van baj hanem a dilis párossal és én megmentettem a elvérzéstõl. Ez egy kicsit túlzás volt annyira nem volt vészes az esett. Azt nem tette hozzá, hogy miattam sérült meg, de ez talán jobb is volt. Nem sokat segített volna az állapotomon ha kiderült volna, hogy az egyik tanulóval verekedgettem. Halálisten gondolkodott egy ideig majd hatalmas kezét tenyerébe csapta és mindenkit meginvitált egy teára. Ez a megjegyzés annyira meglepett, hogy látványosan összerogytam. Csak pár pillanatig fetrengtem a földön mert azonnal összekaptam magam. Halálisten szerint egy tea mellet meg tudjuk beszélni a dolgokat. Eléggé érdekesen vette volna ki magát ha a békés teázás után engem változatlanul kivégeznek. Azonban egy kis teázás sokkal jobban hangzott mint az alternatív megoldás.
-Elfogadom az ajánlatot Halálisten Mester.- ezzel elkezdtem összeszedni a holmim mert tudtam megbízhatók Halálistenben. Túl hatalmas õ ahhoz, hogy gyerekes cselszövéseket használjon.
-Más esetben fölajánlottam volna a szõnyegemet de sajnos most nem alkalmas a repülésre. Kénytelenek vagyunk gyalog menni- ezt kimondottan Halálistennek és Miának szántam.
A beszélgetés alatt Barnával megosztom a teámat és nincs szükség pót edényre van saját. Ha újfent megkérdezi mi járatban vagyok azt válaszolom bõ mondatokban a szél fújt erre és kíváncsi voltam a nagy Halálvárosra. És furdalt a kíváncsiság a szüleimnek vagy a mentoromnak volt igaza az Akadémistákkal kapcsolatban.
/Elnézést kérek a várakoztatásért./
|
|
Mia
Fegyvermester
L?lekerő: 5
Posts: 36
|
Post by Mia on Sept 16, 2012 18:02:18 GMT 2
Értetlenül ráztam meg a fejem: most mi vaaaan? Azt eddig is tudtam, hogy Halálisten nem normális (mégis, ki rejtené el fejét egy koponyát mintázó maszk mögött? Annyira csak nem lehet csúnya…) de a mostani produkciója még a küllemén is túltett.
Teázniiii?
Láthatólag An is ki volt akadva, nemcsak én, Les viszont csak bólintott, és valami olyat motyogott maga elé, hogy „ebből se lesz egyhamar hamburger-evészet…”s már követte is a lányt, aki közben az Akadémia felé vette útját. Nemigen várták meg még Koponyamaszkot sem, de ezen nem is csodálkoztam: nyilván nem vágytak Raven és az én társaságomra. A harc véget ért, és nem hiszem, hogy valaha is folytatnánk. Gondolom An majd szét készül robbanni mérgében, hogy elszalasztották azt a „lehetőséget”, amiről korábban beszéltek. Ha gonoszkodni akartam volna, lehet csöndben megjegyeztem volna neki, Les már rég halálkasza lenne, ha nem becsülték volna le a boszorkányfiút, és rögtön erős támadással indítottak volna. Végül ezt csupán gondolatban mondtam ki, nem akartam még jobban feszíteni a húrt, nem is beszélve az An és közöttem lévő viszonyról. Rámosolyogtam Ravenre, majd én is a fölénk magasodó épületegyüttes felé vettem az irányt.
Még sohasem voltam Koponyamaszk szobájában, ami amúgy cseppet sem keltette egy szoba benyomását. Inkább vég nélküli temetőnek mondtam volna, a körülöttünk elhelyezkedő keresztek számából ítélve. Miután mindannyian leültünk, és már a gőzölgő tea is a kezemben volt, kíváncsian fürkésztem az egybegyűltek arcát. An még mindig feszültnek tűnt, ám igyekezett leplezni: mereven bámulta az italt, egy árva szót sem szólva. Les elnyomott egy ásítást, mint aki inkább lenne bárhol máshol, mint itt. Azt hiszem gondolatban a hamburgeresnél járt. Raven velük ellentétben zavarodottnak tűnt, a helyében én is ilyen lettem volna. Mivel most Ravenen és Koponyamaszkon volt a beszélgetés sora, csöndben és érdeklődve vártam, mi fog ebből kisülni. |
|
|
|
Post by Halálisten-mester on Sept 21, 2012 17:07:56 GMT 2
Fogalmam sincs, hogy miként kerültünk a Halálszobába, de ott voltunk. Valójában én a parkban szerettem volna elteázgatni, a zöldellő fák és csipergő madarak társaságában, de a fiatalság hirtelen megindult, én pedig zavartan követtem őket.
- Mibe tettem a szegény kis fejem??? Nem elég, hogy az Akadémián sincs egy perc nyugtom se, de még itt is csak a gondok... És ha visszamegyünk oda... Remélem az az ütődött már nem lesz ott...
Szerencsém volt, mert "az az ütődött" nem volt a szobában, sem senki más, csakis a mi kisebb társaságunk, ahol a hangulat viszont igen barátságtalan volt.
- Hmmmm.... - adtam válaszul az elhangzottakra, majd félénken beleszürcsöltem a teámba és óvatosan körbenéztem. Bevallom kissé lámpalázam volt, hogy minden tekintet (elvileg) rajtam csüngött.
- Fene egye meg... Mért kellek én az ilyenekhez? Ezt k maguk kéne elintézzék, elvégre azért lettek kiképezve... Nnnnnnnna mindeeeeeeegy...
A boszorkány felé fordultam és feltettem neki a legelső és legésszerűbb kérdést, ami az eszembe jutott.
- Ha igaz, amit Mia elmondott rólad, hogy nem akarsz bajt okozni, akkor mégis mért vagy itt köztünk?
|
|
Raven
Boszorkány
L?lekerő: 5
Onigen
Posts: 27
|
Post by Raven on Sept 21, 2012 19:12:17 GMT 2
A kis társaságunk végre elért egy nagyon furcsa szobába. Elmondásuk szerint ezt halálszobának hívják mivel ez Halálisten Mester saját szobája. Kissé furcsa volt számomra az a hely és a tudat, hogy ennyi akadémista köztük a legendás Halálisten Mester vesz körbe. Halálisten megkérdezte tõlem még egyszer miért jöttem Halálvárosba ha nem akarok zûrt okozni. Ez elég fogós kérdés volt így szükségem volt pár pillanatra, hogy összeszedjem a gondolataimat.
-Akkor a legelején kezdem. A családom egy vérbeli boszorkánycsalád volt és nem jó értelemben. Szerencsémre egy öreg boszorkányhoz küldtek tanulni még egészen kis koromban. Õ megmutatta nekem, hogy nem számít minek születünk ami igazán fontos az, hogyan döntünk. Én úgy döntöttem a saját utamat járom nem pedig a családomét. Miután már nem tudott..- ebben a pillanatban a társam elvakantotta magát. Mások nem tudom értették-e mit akar én viszont pontosan tudtam. Belenyúltam egyik zsebembe és egy kis tálkát húztam elõ. öntöttem bele egy kevéske teát majd folytattam a mesélést.
-Miután mesterem nem tudott többet tanítani elküldött, hogy világot lássak ennek jó pár éve már. Azóta magányosan járjuk utunkat bájos hûséges társammal. A városba a véletlen és a szél sodort. Kíváncsi voltam erre a legendás városra és, hogy igazak-e a pletykák. A parkban találkoztam egy nagyon kedves lánnyal aki abban erõsített meg, hogy a pletykák csak gyerek ijezgetésre valók. Majd megtámadott ez a két tanuló és akkor úgy tûnt a szüleim ilyezkedése mégse alaptalanok. A több év alatt inkább bunyós ként éltem sem mint boszorkány mert csak átlag emberekkel akadtam össze leggyakrabban.-
Nem tudtam csak sejtettem, hogy Halálisten ismeri az Akadémiáról szóló pletykákat. Ezek szerint az Akadémisták rosszabbak a démonoknál csak magukkal törõdnek és szórakozásból vadásznak boszorkányokra.
|
|
|
|
Post by Halálisten-mester on Sept 22, 2012 16:33:56 GMT 2
Hatalmas odafigyeléssel hallgattam boszorkányfiú történetét. Itt-ott bólogatásokkal és "Ééééértem"-ezésekkel adtam tudtára, hogy figyelek, közben nyugodtan szürcsölgetve a teámat.
Végül mikor a fiú a végéhez ért, a csészémből is pont kiürült a nedű. Fejemet körbeforgattam a Halálszobában és csalódottan vettem tudomásul, hogy annak a mihaszna és túlbuzgó Marconak esze ágában sem volt kitakarítani, így hatalmas rendetlenség uralkodott körülöttünk. Lehelyeztem a csészét az asztalra, majd percekig csak mereven bámultam a fiút magam előtt, hatalmas hallgatásba burkolózva.
- Tudóóóód... - törtem meg a csendet végül (leszámítva a boszorkány kutyáját, de mivel nem értettem a nyelvén nem vettem róla komolyabban tudomást). - A boszorkányokkal sok évszázadon át küzdöttem és ritka olyan eset volt, aki ne az emberiségre tört volna és a gonoszt szolgálta volna. Jobban belegondolvaaaaaa.... Még egy ilyen banyával sem találkoztam. Sok mindent mondhat az ember, ha tudja, hogy mit akar hallani a másik. Az sem kizárt, hogy elbűvölted a mi Miánkat és azért kelt a védelmedbe.
Hirtelen felkeltem az asztaltól és a boszorkányfiú fölé magasodtam.
- Bizonyítsd be, hogy ártatlan vaaaaagy és nem a gonoszt szolgálod! - hangzott az ajánlatom, de lehetne ítéletnek is nevezni. - Készen állsz rá, hogy alávesselek a legsötétebb, legvéresebb, legfájdalmasabb, legborzasztóbb, legrémisztőbb rituálénak, ami megmutatja nekünk, hogy valójában milyenek a szándékaid? - hajoltam baljóslatúan a fiatal srác fölé.
|
|
Raven
Boszorkány
L?lekerő: 5
Onigen
Posts: 27
|
Post by Raven on Sept 22, 2012 22:10:30 GMT 2
Miközben beszéltem Halálisten bõszen bólogatott és közben a teáját szürcsölgette. Nem vágott egyszer sem szavaim közé mindössze hümmögött és azt mondta értem. Ezzel adta tudtomra, hogy még mindig figyel rám és nem a padlót bámulja vagy ilyesmi. Ezután elmesélte Halálisten, hogy már sok-sok éve harcol a boszorkányokkal. Ezt magam is tudtam nem hiába rettegnek tõle mind a mai napig. Barna egy vakkantással jelezte, hogy õ is itt van én pedig megsimogattam a fejét és hallgattam tovább a mondókát. Arra lyukadt ki, hogy talán valamiken varázslattal elbájoltam Miát és ezért kelt a védelmemre. Ez kicsit furcsa volt mert ha értettem volna ilyen varázslótokhoz An -ék ellen is bevetettem volna. Sajnos eléggé elhanyagoltam az utóbbi idõben a varázslataimat és csak az ökleimre támaszkodtam. Hirtelen halálisten felpattant székébõl és közölte velem ha tényleg nem a gonoszt szolgálom bizonyítsam be egy próbával mi veszélyes és fájdalmas. maszkja majdnem hozzáért az oromhoz a jobb érzelmi hatás érdekében. Sok kedvem nem volt ehhez a próbához és Barna se szereti h szenvedni lát, de más lehetõségem nem igazán volt. Egy olyan lénnyel ültem egy asztalnál aki egy tüszentésével képes volt izzé porrá zúzni.
-Elfogadom.-
|
|
Mia
Fegyvermester
L?lekerő: 5
Posts: 36
|
Post by Mia on Oct 12, 2012 10:53:38 GMT 2
Csipkebogyó – állapítottam meg, hosszas ízlelgetés után, majd enyhén elhúztam a számat. Sosem szerettem a csipkebogyót, teában meg kifejezetten nem. Ráadásul még a cukor is kevés volt benne, az egész egyáltalán nem felelt meg az ízlésemnek. De tény, hogy mindezek ellenére a bögre fele üres volt, esetemben inkább félig teli, és a maradékot homlokráncolva forgattam: Koponyamaszk biztos megbántódna, ha otthagynám, viszont most semmi motivációm nincs leutálni a torkomon.
És hogy miért ittam ennyit is belőle? Ez igen egyszerű: jobban foglalkoztattak a történtek, minthogy olyan jelentéktelen dolgokkal törődjek, mint a kezemben gőzölgő folyadék eredete és mivoltja. Meghát eddig olyan forró volt, hogy gyakorlatilag nem is éreztem az ízét.
A teát meredten bámulva hallgattam a beszélgetést, közben észrevétlenül odasandítva az elit páros felé, persze mindigis értettem a puskázás módszereihez, így egy kis szemferdülés már igazán nem jelenthetett problémát. Annál is inkább, mivel a körülöttem ülő személyek mindegyike Ravent és Koponyamaszkot nézte felváltva, attól függően, éppen melyikük beszélt. An szeme felcsillant, amikor szóba került a próba, és már állt is volna fel, jelezve, hogy ő aztán szívesen vállalkozik eme nagyszerű feladatra, amikor társa leintette. Leslie-nek szemmel láthatóan nem volt ínyére az újabb harc, így egy fáradt sóhaj kíséretében rátette kezét a fegyvermester vállára, és amikor az ránézett, nem-et intett a fejével. Ez az esemény nem tarthatott tovább egy-két másodpercnél, de ahhoz éppen elegendő volt, hogy rájöjjek, kettejük közül nem Annabell az egyértelmű főnök.
Tudtam, hogy most nincs itt az ideje a magánakcióknak és a monológoknak, így továbbra is csöndben maradtam, kíváncsian várva Koponyamaszk olyan sötéten körülírt „rituáléját”, amit Raven szemrebbenés nélkül fogadott el. |
|
|
|
Post by Halálisten-mester on Oct 20, 2012 17:34:11 GMT 2
Bátor kis kölyök, ezt meg kell hagyni. - dőltem hátra székemben, lehúzva azt a maradék egy korty teát is, amit egyébként hosszú órák elteltével fogyasztottam volna el. Komótosan lehelyeztem az üres csészét az asztalra, majd egy "hmmmm" "megjegyzés" kíséretében másodpercekig a boszorkány fiú arcát fürkésztem. - Ennek kifejezetten örülőőőők. Tudod ez egy olyan feladat leeeesz, amit nem sokan vállalnának el, mert annyira nehéz és itt-ott bizony életveszélyes iiiiiiiis. De látom, hogy benned van bátorság, nem is kevééés. Azt a feladatot szánom nekeeeeeeed, hogy... HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET HATÁS SZÜNET Hosszas csend után végül megszólalok vészjósló hangon, túlméretezett kezemet csapásra emelve a fiú felé lendítem és torkom szakadtából, a legrémisztőbb hangon ráüvöltök, amitől egy kevéske vakolat is lepottyan a falakról: - ... TAKARíSD KI A HALÁLSZOBÁT!!!!Meg sem várva a boszorkány reakcióját, a csendesen teáját szürcsölgető leány felé fordulok. Hogy is hívják? Az anyja mindenit, na nééééééézd.... Nem jut eszembe... - töprengek el néhány másodpercre, majd... Áhhhhhh! - emelem fel mutatóujjam, mert eszembe jutott a neve. - MiKaaaaaaa! - szólok a lányhoz sokkal szelídebben és lágyabb hangon. - Nem felejtettem ám el, hogy kiálltál a boszorkány mellet, éppen ezéééért... Mint egy jó baráthoz illíííííík... Segíteni fogsz neki most iiiis. Ezután meg sem várva a leányzó, MiKa reakcióját,a két idősebb tanulómhoz fordulok. - Ti ketten pedig térjetek haza vagy órára, vagy ahova szeretnétek. Nem bánthatjátok ezt a boszorkááányt... Feltéve ha elvégzi a feladatát. - tekintettem fél szememmel a boszorkány fiúra. Ezután hirtelen hátrakéták gyulladtak a köpenyem alatt és szép lassan elkezdtem a levegőbe emelkedni. - Most pedig ha megbocsájtotok, nekem még... Őőő... Titkos feladatot kell végrehajtanom, ami iszonyúan veszélyes és csak én tehetem meg. Most tuti legyőzöm azt a sunyi Marcot az X-Box 360-án abban a verekedős játékban, még ha az idők végezetéig is kell ott ülnöm.Azzal elhagytam a szobát és reménykedtem benne, hogy mire ismét visszatérek, a fiatalok a rengeteg fölös energiájuk segítségével helyrerakják az igencsak koszos-mocskos-lestrapált halálszobámat, aminek itt-ott, egyik-másik ajtaja mögött különösen veszélyes vadállatok vannak, amikről fogalmam sincs, hogy miként kerültek oda.
|
|
Raven
Boszorkány
L?lekerő: 5
Onigen
Posts: 27
|
Post by Raven on Oct 22, 2012 21:09:32 GMT 2
Halálisten Lassan belekezdett mondókájába milyen veszélyes feladatot szánt nekem. Nagyon kevesen vállalkoztak rá mert annyira nehéz és veszélyes. Ezután majdnem ezer éves hallgatásba fogott. Csak nézett ránk azokkal a hatalmas szemeivel és nem mondott egy mukkot sem csak az üres bögréjét szorongatta. Hirtelen elõre rendítette túlméretezett lapát kezét és olyan hangon üvöltött még a vakolat is potyogni kezdett. Olyan rémisztõ hangnemre váltott, még az árnyékom is fedezékbe vonult azonban nem történt semmi rémisztõ a végén. A feladatom az lett, hogy takarítsam ki a halálszobát. Minden próbálkozásom ellenére hanyatt vágtam magam és csak a földön fetrengtem. Amíg föltápászkodtam Miának megparancsolta, hogy segítsen továbbá a gyagyás duónak, hogy menjek valahova. Ezután a mester elviharzott valami x-box-al foglalkozni legyen az bármi. Körülnéztem a halálszobába és egyetértettem tényleg ráfért volna egy alapos takarítás.
-Halálisten mester legalább adhatott volna valami tisztítószert, rongyot, felmosót, hólapátot vagy dinamitot, hogy eltakarítsuk ezt a sok koszt.-
Barna amint meghalodta, hogy takarítani kell rögtön elaludt. Tudtam majd ha ellenõrizni kell akkor majd felébred. Ha nem találok a közelben semmi használhatót az ajtókat kezdem sorra kinyitogatni hátha lesz mögöttük takarító felszerelés.
|
|
Mia
Fegyvermester
L?lekerő: 5
Posts: 36
|
Post by Mia on Oct 22, 2012 23:32:55 GMT 2
Már majdnem felröhögtem, amikor Koponyamaszk elkezdte (vagyis inkább folytatta) azt a vészjóslónak tűnő, ámde kifejezetten komikus beszédét, életveszélyről, nameg bátorságról… mintha ezek a szavak bármiféle hitelt tudnának sugározni, egy fekete köpenybe burkolódzott, láb nélküli és mosolygós halálfejes maszkot viselő teremtmény szájából, aki egy perce még vidáman szürcsölgette a teácskáját. Aztán a dolog odáig fajult, hogy mikor elhangzott a takarítás szó, hirtelen nem tudtam röhögjek-e vagy kapkodjam a levegőt meglepődöttségemben. Így hát egyenlőre csak elkerekedett, kétkedő tekintettel bámultam őt, szemöldökömet ráncolva ingattam fejem, mint aki teljesen meg van győződve afelől, hogy ez az alak nem komplett.
- De hát a… - kezdtem volna, amikor rám terelődött a szó, ám végül mégsem fejeztem be a mondatot: valamilyen szinten meg tudtam érteni a döntését, és ha ez tényleg megmenti Ravent, én benne vagyok egy kis mozgásban. Arcomról azonban elég hamar lefagyott a mosoly, An ugyanis meg sem próbálta leplezni elégedettségét, már ami a házimunkát illeti. Kaján vigyorral hagyta el a Halálszobát, nagy örömében még azt sem vette észre, ahogy Les mosolyogva felém int, mielőtt követné társát.
- Nos, Raven… remélem van valami varázsigéd az ilyen helyzetekre! – tettem fel neki a költői kérdést, majd sóhajtva körülnéztem, és gyorsan felmértem a körülöttünk lévő káosz fokának mértékét - Asszem ezzel egy jó darabig elleszünk még…
/köszi a játékot!/ |
|
