Kevin

[Kevin]

.:Név:. Kevin Driscol

.:Kor:. 23 év

.:Kaszt:. Démontojás

.:Fegyverforma:. -

.:Kinézet:. 177 centi magas, 80 kg, átlagos testalkattal rendelkező férfi. A haja kék színű, a szemei feketék. Ruháját egy sötétkék testhez álló póló és egy kissé világosabb színű hosszú kabát teszi ki, aminek a csuklyáját rendszerint az arcába húzza, ezzel is elrejtve kilétét. A jobb szeme körül egy tetoválás látható, ami alkalomadtán felizzik jelezve a hangulatát.

.:Fegyver:. Egy kard, amit a hátára csatolt hüvelyből tud elővonni, emellett pedig van nála kettő (2) db kunai, amit az övébe csúsztatva hord.

.:Jellem:.

• Barátsgáos hangnem (ami sokak számára megtévesztő lehet)
  
• Kegyelmesség (ha valaki szenved, megadja neki a kegyelemdöfést, ha már eleget szórakozott)
  
• Némiképp az egoizmusa
  
• Örömet lelni mások szenvedésében?
  

.:Kedvenc időtöltés:. Emberi lelkeket elfogyasztani, felkutatni az erősebbnél erősebb lélekkel rendelkezőket.

.:Félelmek:. Fél attól, hogy végeznek vele, így nem válhat Démonistenné

.:Életöröm:.

• Szenvedés
  
• Téboly
  

.:Halálvágy:.

• Halál
  
• Soha nem lehet Démnisten
  

.:Néhány szó rólam:.
Az este korom sötét. Alig látni valamit a félhomályban. Egy árny húz el egy férfi előtt, és érzi, hogy a lelke erős. Jó szolgálatot fog tenni, ha elfogyasztja, de előtte, jó szokásához híven eljátszadozik majd vele. Sikátorról sikátorra, árnyékról árnyékra halad áldozata után, hogy végül egy épület tetejéről lecsapjon rá, akár egy tigris a zsákmányára. Kezeit előre tartja, teste enyhén fordított „u” alakot formál, majd a kezei elérik a férfi vállát, és mindketten a földre rogynak.
- Megvagy! – én tápászkodtam fel hamarabb, felrángattam a férfit, akinek rémült arcától elmosolyodtam.
- Üdvözöllek, hamarosan találkozol a szeretteiddel, de előtte mg eltűnünk innen. – amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak a helyszínről.
Egy régi, lepukkant házban voltunk. Nem igazán emlékszem, hogy merre jöttünk ide, de ezt még akkor találtam, mikor le kellett lépnem az Akadémiáról. A történetem szépen kezdődik. Rendes gyermekkorom volt, mint mindenkinek. A szüleim szerettek, és bár nem voltunk dúsgazdagok, a legtöbbet megadták nekem, amit megengedhettünk magunknak. Aztán jött az elképzelés, hogy fegyvermester szeretnék lenni. Hallottam az Akadémiáról, és szerettem volna csatlakozni, hogy visszaszorítsuk a gonoszt. Ironikus mi? Mindegy is. A helyzet úgy hozta, hogy lett egy társam is, Frank, aki egy igen komoly másfél kezes karddá volt képes átváltozni. Őrült jó párost alkottunk ketten. Rengeteg kalandot és felkérést éltünk meg és nem egy démontojást vágtunk le együtt, és küldtük őket a másvilágra. Egy aprócska hajszál választott el minket attól, hogy Frank halálkaszává váljon. Épp a kilencvenkilencedik lelkünket mentünk begyűjteni Mexikó környékére. Azt beszélték, hogy a yenaldooshi valahol itt garázdálkodik és sorra rabolja el az embereket, akik soha nem térnek vissza. A feladat egyszerű volt, felkutatni a démontojást, és végezni vele, ezzel megszabadíthatjuk a falut a pusztulástól. Rá is találtunk a lény búvóhelyére, de ilyennel még nem volt dolgunk. Egyrészt túl erős volt hozzánk, másrészt pedig olyan sebességgel és oly módon mozgott, amit képtelen voltam követni a szememmel. Frank átváltozott a fegyver formájába, majd amint közel ért megsuhintottam, de ekkor felugrott a plafonra, és mint egy rovar, képes volt ott is közlekedni. Fölém jött és rám ugrott, amitől Frank kicsúszott a kezemből. A yenaldooshi a földre szorított és az arcunk alig pár centire volt egymástól. A rengeteg elfogyasztott emberi lélektől ilyen mértékig eltorzult. Valaha ember volt, de mostanra csupán egy újabb dög, akit el kell intézni. Hasba rúgtam, és átdobtam magam fölött, ám így Frank mellé került. És nem is kímélte. Felemelte a kardot a földről és egyetlen mozdulattal kettétörte a kardot, mint egy fogpiszkálót. Frank-nek esélye sem volt védekeznie. Térdre rogytam, és úgy éreztem végleg elveszett minden. Ez a valami sokkal erősebb volt nálunk. Eldobta a kettétört kardot, majd eltűnt a barlang sötétjében. Miért? Miért nem végzett velem, miért hagyott életben? Odacsoszogtam és felemeltem a társam két darabját. Hamarosan újra emberi alakban volt, így egyesült ugyan, de a törött nyaka képtelen volt regenerálódni az átváltozással. Nem is tudom hogy hihettem ilyet.
Másnap visszatértem az Akadémiára, és jó ideig depressziós voltam és önsajnálatban szenvedtem. Nem kellett új társ, nem akartam senkit, pedig volt jelentkező. Akadt, aki komolyan gondolja, és akadt olyan is, aki csak szánalomból keresett meg. Így nem kérek, köszönöm. Végül befejeztem az Akadémiai pályafutásom. Összepakoltam a cuccom és nekiindultam a világnak. Erősebbé akartam válni, hogy soha többé ne forduljon elő ilyesmi. Na és itt jön a fordulópont. Ekkor szoktam rá az emberi lelkek elfogyasztására. Eleinte kicsit undorodtam a dologtól, végül persze totálisan rákaptam. Eleinte elég ritkán tettem, de egyre jobban bekebelezett a vágy a lelkek után és szépen lassan mindennapossá volt, hogy egy-egy lelket elfogyasszak. Ha napi többet el tudtam, az pedig kész csoda volt, és akkor nagyon jól étem belőle. Pechedre te leszel a mai vacsorám, pontosítva csak a lelked. Itt az ideje, hogy véget vessünk ennek, így is túl sokat mondtam. Egyetlen mozdulat. Hidd el, nem fog fájni. Egy mozdulat, és a lelked az enyém!

.:Lefoglalt Avatar:. Fairy Tail – Gerard (Jellal)

.:Szerepjátékos tapasztalat:. Játszottam, és jelenleg is megtalálható vagyok bizonyos oldalakon. Ha jól számoltam, akkor lassan 4-5 éve FRPG-zek, aktívan.

.:Többi karaktered:. -

[Halálisten-mester]

Végre egy gonosz karakter, holott azt hittem, hogy ilyen majd nem lesz senki! De láss csodát... Tévedtem!
Nagyon tetszik ez a "kegyelmes" jelleme, hogy miután kiszórakozta magát az áldozatával, megadja neki a kegyelemdöfést. Jót mosolyogtam rajta.
Az előtörténet is tetszik. Pörgős, akció dús, nincs semmi lacafacázás, mellébeszélés. A karaktered amolyan elkeseredett bűnbaknak látom, aki mindegy, hogy miként, de erősebb akar lenni, hogy bosszút állhasson halott társán (de szólj, ha tévedek! ).
Mindent összefoglalva:

• Előtörténet: Nekem tetszik, pipa!
  
• Szöveg: Ha volt is benne hiba most(ani állapotomban) nem emlékszem hirtelen vissza semmire, ergo: Pipa!
  
• Terjedelem: Nem kérek kisnovellákat, se regényeket. A szabályzatban is van szó a terjedelemről. Nos, te betűhöz híven, betartottad azt a szabályt terjedelemre vonatkozólag, amit nem kötelező betartani, tehát megfelel a hossz is: Pipa!

Így már nincs más dolgom, mint bejelenteni, hogy előtörténeted: ELFOGADVA Mehetsz is játszani!