.:Név:. Sean Slash
.:Kor:. Tinédzser. Már nagykorú, de még messze van a felnőttségtől.
.:Kaszt:. Fegyver
.:Fegyverforma:. .:Kinézet:.Barna szempár, amelynek egyetlen nő sem tud ellenállni. Barna félhosszú haj, vastag kabát, amit időjárástól független, mindig hord (igen, még a leghatalmasabb melegben is!). A kabát alatt egy vörös póló van, ami vékony, izmos, szálkás testét rejti. Nyakában egy nyaklánc lóg, amit senkivel (még a kedves olvasóval sem) oszt meg, hogy honnan van (talán majd kiderül
). Fekete, sípcsont közepéig érő nadrágot visel, lábán divatos szandál található.
.:Fegyver:. Saját magán kívül, semmi.
.:Különleges képesség:. Azon kívül, hogy fegyver és kasztjához híven erős technikákat tanulhat (pl.: Lélektisztító, Démonvadász)? Az égvilágon semmi. Teljesen hétköznapi. Már ha egy fegyver gyereket lehet annak hívni!
.:Jellem:. Egy igazi közösségi ember. Általában szeret a középpontban lenni. Csaták közben
NAGY RITKÁN vérszemet kap, és ilyenkor véres pépként akarja látni ellenfelét. Ettől eltekintve sokat mosolygó és mindenkit jobb kedvre derítő személyiség.
.:Kedvenc időtöltés:. Bármit, csak ne üljön egy helyben. Szívesen teremt kapcsolatot más emberekkel (leginkább az ellentétes nemmel
). Szeret szórakozni járni, edzeni, csatázni.
.:Félelmek:. Hogy Sean félne valamitől? Hahh! Na ne nevettess! Sean az a fajta, aki nem fél semmitől. Legalábbis ezt mutatja ki. Valójában viszont retteg attól, hogy egyedül marad és senki sem fog törődni vele, hogy elhagyják a barátai.
.:Életöröm:. Ha ő állhat a középpontban, mikor sikeresen felszedett magának egy jó "spinét", mikor legyőzi ellenfelét.
.:Halálvágy:. Az unalmas emberek, a halál, csalódás, egy napot is eltölteni a nélkül, hogy legalább egy lánynak nem tesz perverz megjegyzést egy nap.
.:Néhány szó rólam:. Hol is kezdhetném? Mondjuk ott, ahol minden kezdődik, a születésnél.
Amerikában, New York-ban láttam meg a napvilágot. A faterom még születésem előtt lelépett, így csak anyám maradt nekem. Ja bocsi... Még se. Elfelejtettem mondani, hogy anyám belehalt a szülésbe. Állítólag mikor megszülettem, valamelyik orvos egy eltévedt szikével rossz helyen vágta meg anyát, amitől ő elvérzett.
Ma már tudom, hogy nem az orvosi baleset okozta anyám halálát, hanem egészen más és rejtélyesebb dolog.
Egy árvaházban nevelkedtem, ahol sanyarú sorsom volt. Nem voltam az a testes fajta és az ottani gyerekekkel a barátkozás se ment nagyon, egy kis baleset miatt. De tényleg csak egy kicsi, egészen semmiség...
Egy "bandavezér" nekem esett az árvaház budijában, és félholtra vert. Annyira emlékszem csak, hogy csupa vér vagyok, a srác meg ott fekszik alattam, átvágott torokkal és erekkel. Semmire nem emlékeztem abból, hogy miként történhetett ez. Csak összeroskadtam mellette és sírtam csak sírtam.
Ennek gyorsan híre ment az intézményben. A nevelők szerint (akinek a halottkém mondta ezt) a fiú a mosdókagylót verte le a helyéről és a kifolyt vízen elcsúszva, belezuhanva annak éles darabjaiba, majd vágta széjjel a testét.
Való igaz, hogy jó pár mosdókagyló le volt verve, de emlékszem tisztán rá (persze csak valameddig), hogy azokat mind az én fejemmel verte le. Fogalmam sem volt akkoriban, hogy mi történhetett a fiúval, később ébredtem csak rá az igazságra.
Tizennégy éves lehettem, mikor úgy éreztem, hogy betelt a pohár, nem bírom ezeket a körülményeket tovább. Fogtam magam és elszöktem az árvaházból, ki a sötét utcára. De még ott is jobb volt nekem, mint abban a koszfészekben.
Két napon keresztül tengtem-lengtem az utcán, étlen, szomjan, míg nem egy furcsa alak jelent meg és kért meg rá, hogy kövessem őt. Eleinte gyanakodva tekintettem rá, mert az arcát mélyen egy csuklya alá rejtette és egész testét betakaró, ugyancsak fekete köpenyt hordott. De nagyon nem tehettem mást. Vagy követem vagy éhen halok.
A feltehetőleg férfi alak bevezetett egy sötét sikátorba, ahol erősen a falnak taszított. Nem bírtam ellenállni neki, elvégre csak tizennégy éves voltam, könnyen elbánt velem egy felnőtt ember.
Féltem, igen, de valójában csak akkor rémültem meg igazán, mikor ledobta magáróla csuklyát és a köpönyeget.
A feje teljesen összeégett, szó szerint leolvadt róla a bőr. A legtöbb helyen látszódtak az izmok, sőt, még a koponya is! A teste ugyan nem volt csupasz, de csak azért, mert ráolvadt a ruhája, belesült a bőrébe. Egyik szeme teljesen elfolyt, a másik pedig kilógott az üregéből, de mégis tudta, hogy merre vagyok. Vélhetőleg az orrának köszönhetően, mert volt időm megfigyelni, hogy azzal folyton szagolgatott. A szájából tűhegyes fogak meredtek ki,a kezein ugyancsak éles karmok serege sorakozott.
?ár nyitotta hatalmas pofáját, éreztem ahogy csorog ráma nyála, éreztem bűzös leheletét. Az ujjai egyre jobban fonódtak össze a torkomon. Azt hiszem össze is csináltam magam ott helyben,d e nem érdekelt. Jobban lekötött a félelem, ami úgy járt át, mint még soha. Életemben nem hittem volna, hogy lehet ennyire félni.
Fogai már csak centikre voltak tőlem, én pedig félelmemben felkiáltottam és a kezeimet magam elé rántottam "X" alakban, védekezésképp. Hirtelen azon kaptam magam, hogy a földön fekszek,a rém pedig hangosan visongva az arcát szorongatja, amelyen egy "X" alakú vágás volt.
Akkoriban még nem értettem, hogy mi történt, de gyorsan meg is feledkeztem róla, mert a következő pillanatban feltűnt két, nálam jóval idősebb férfi. Azt hittem, a szemem csak káprázik, mikor láttam, hogy az egyik egy gyönyörűen megmunkált kaszává változik és pillanatok alatt intézi el vele, annak forgatója a lényt.
Ahogy végeztek vele, a kasza visszaalakult emberré, majd valami vörös dolgot evett meg, ami a szörny után maradt. Kicsi gömb alakja volt, és a levegőben lebegett.
Ezután odajött hozzám az amorf férfi és leguggolt elém. Megjegyezte, a szemem olyan, akárcsak az édesanyámé. Én kifakadtam rá, hogy honnan veszi ezt a baromságot, hisz nem is ismerhette anyámat. Erre a tag csak elmosolyodott.
Meglátszott az idő az arcán, mikor mosolygott. Bajsza alatt ráncolódott a bőr, és néhány heg is díszítette. Összeborzolta a hajamat, ami elöl és elhúzódtam. Közölte velem a férfi, hogy jobb lesz, ha vele tartok, ez veszélyes környék.
Nem tudtam ki ő, nem tudtam mért tud kaszává változni,a társát sem ismertem, sem azt, hogy mért ette meg azt a piros valamit. Egy dolgot viszont tudtam: Itt tényleg nem maradhatok, mert még egy ilyen helyzet és nem lesz ekkora szerencsém. A nevelő intézetbe sem volt kedvem visszamenni,a férfi pedig kedves volt velem és aranyos. Akkoriban meg sem fordult a fejemben, hogy ezek csak pedofilok, akik el akarnak csalni. Természetesen nem azok voltak, szerencsére.
Rábólintottam a tag ajánlatára, majd megfogta a kezem és a repülőtérhez sétáltunk, ahonnan egyenesen eljöttünk Halálvárosba. A legfurcsább városba, amit eddigi életem során láttam.
A férfi elmondta nekem, hogy a Az Akadémia lesz ezentúl az új otthonom és az ott tanuló diákok a családjaim. Elmondta azt is, hogy én nem egy egyszerű, hétköznapi ember vagyok, hanem egy Fegyver.
Eleinte csak nevettem a dolgon, de azután fölvilágosított. Kitért a rejtélyes dolgokra, amik történtek körülöttem: Anyám és a gyermek halála. A szörny, aki váratlan módon megsérült.
Ezeket min én magam okoztam, mégpedig úgy, hogy adott testrészem átváltozott a fegyverré, amivé átváltozhatok: Kaszává. Legalábbis annak egy részévé változott át a testrészem, hogy pontosabb legyek, mégpedig annak a pengéjévé.
A férfi elmondta azt is, hogy édesapámtól örököltem mindezt, és hogy anyámat és engem is nagyon szeretett, de dolga volt és csak veszélyeztette volna saját családját, ha velük marad, ezért kellet eljönnie.
Nemértettem mit jelent ez az egész:fegyver, édesapám hagyatéka, és ki is borultam érthető módon. Bőgtem, akár egy gyerek (még ha az is voltam).
A férfi lecsitított, megnyugtatott. Ezután elvitt az Akadémiára, ahova beíratott és azóta vagyok/tanulok itt. Otthonommá vált és az ott tanuló diákok pedig a családommá. A legfontosabb célomként tűztem ki, hogy nem hagyom, hogy más gyermekekkel is megtörténjen az, mint velem. Hogy elpusztítsam a gonoszat, rosszat a világból.
Itt tanulok és fejlesztem magam, hogy egy napon ez sikerüljön is nekem.
.:Lefoglalt Avatar:. Nem tudom, neten találtam.
.:Szerepjátékos tapasztalat:. Fél éve játszom internetes szerepjátékot.