Shiro előtörténete

[Shiro]

.:Név:. Korábban Nakahara Hikaru volt a neve, mostanra okokból csak a Shiro-t fogadja el.

.:Kor:. Koraérett felnőttnek néz ki, de még fiatalkorú;

.:Kaszt:. Fegyvermester;

.:Kinézet:. Különösen mélykék szempár, melyben a komolyság és fegyelmezettség tükröződik. Hófehér bőr és haj jellemzi, mely a háta közepéig ér. Valamilyen ismeretlen jelenségtől fogva a feje búbján a haja fülszerűre áll fel. Talán a misztikus erők miatt lehetséges az, melyek megérintették Shiro-t.
Hosszú, ezüst fülbevalót hord, amely összeillik fehér hosszú szárú, szakadt kabátjával. Ezüst színű övet visel a derekánál, melyet lazán hord. Bár hosszú ujjú kabát, mégis könyökig érő sötétszürke páncélkesztyűt visel, ami csak félig-meddig védi kezét. Ugyanolyan árnyalatú, térdig érő bőrcsizmában jár. Kissé hivalkodó küllemével eléri az embereknél, hogy mély félelmet keltsen az emberek szívében, amiről nem ő tehet.

.:Elfogyasztott démontojásokká változott lelkek:. 0

.:Elfogyasztott emberi lelkek:. 0

.:Jellem:.

• Komoly, ahogy külsejéből elnézhető. Szinte mindent komolyan gondol és nagyon ritkán mosolyog vagy örül. Szomorú előélete tette azzá, ami jelenleg. Rossz dolgokat megélve megtanulta a kevésbé éles dolgokat is a legkomolyabban venni, így teljes erőbedobással szokott küzdeni. Másrészről pont emiatt nincsen humorérzéke és a jó vagy vicces dolgokban nem tud derűt lelni. Komolysága elsősorban az igazságérzetében nyilvánul meg, ugyanis akkor válik a legjobban azzá, ha az igazságot követeli.
  
• Odaadó. Akármennyire is tűnik érzelemmentesnek, a látszat csalhat! Ugyanis Shiro képes az önfeláldozásra és megmenti a bajbajutottakat. Jól bánik a gyerekekkel, ha azok netán bajba sodrottak, meg persze általános helyzetekben is. Segítségért esdeklőket sosem hagyna cserben és ez természetesen a barátaira is vonatkozik. Noha elég nehezen enged közel bárkit is, akivel barátságot kötött, arra a személyt fentibb dolgok ugyanúgy érintik.
  
• Ingerlékeny, könnyen fel lehet hergelni. Noha kevésbé mutatkozik meg rajta a düh. Elég egy feszült pillantás és vége az illetőnek! Na jó, nem öli meg, de azért az se jó, ha valaki maga ellen uszítja őt!
  
• Nagyon akaratos. Mindent meg szeretne tudni, amit akar és bármilyen módszerrel megkaparintja azokat az információkat. Ha így, ha úgy, de minden áron. Természetesen nem esik nagy túlzásokba, ám nem ragaszkodik a "csiklandozós-hóhér" trükkökhöz.
  

.:Kedvenc időtöltés:.

Egyedül lenni egy olyan helyen, ahol nem érheti őt és barátait a gond és gondolkodhat a múltról. Ha pedig városokban vagy utcákban "tanyázik", magas épületek, oszlopok, villanypóznák tetején áll és a nagyvilágot fürkészi.

.:Félelmek:.

Retteg a tudattól, hogy a "sötétség" egyszer utoléri és gonosszá válik. Bármilyen egyenes utat jár a jó útján, ettől a tudattól ingataggá válik és mély gondolkodásba esik.

.:Életöröm:.

• Az ártatlanokat, barátokat biztonságba tudhatja;
  
• Meleg, békében telő napok;
  

.:Halálvágy:.

• Ha a múltjáról faggatják;
  
• Sötét helyeken tartózkodni;
  

.:Néhány szó rólam:.

Akkor születtem volna meg, mikor meghaltam? Furcsának hangzik első hallásra, de igen. Erről viszont később! Most tekintsünk vissza, az "előző" életemre. Akkoriban Nakahara Hikaru-nak hívtak. Akitában születtem, ami Japán egy igen híres városa. A szüleim az Akadémián ismerkedtek össze és nem annyira meglepő, de ebből eredt a házasságuk. Anyám született fegyvermester, míg apám fegyver volt. Ennek ellenére édesanyám vérvonala öröklődött bennem és fegyvermesternek voltam alkalmas. 10 éves koromban elkezdődött a kiképzésem, fegyvermesterré válás érdekében. Egyenlőre csupán annyi tudódott ki belőlem, hogy anyámhoz hasonlóan látom a lelkeket és be tudom azonosítani, az a személy még ember vagy már démontojássá változott-e. Ennyit vártak el minimumnak egy gyermektől, se többet, se kevesebbet. Amikor elég erőssé váltam a fegyverforgatáshoz, egy velem egykorú társat küldtek hozzánk Halálvárosából. Egy fiút, akit Kuro-nak hívtak. Fegyver volt, ahogy az olvasó is sejtheti. Ez a fekete hajú kisfiú már huzamosabb ideig is át tudott változni csatabárddá, így a fegyverforgatás "művészetét" 13. életévemet betöltve alap szinten űzhettem, Kuro segítségével. A lélekhullámaink valamennyire összepasszoltak, és az olvasó magában kérdezheti: akkor miért is voltunk partnerek, mikor nem hangolódtunk össze teljesen? Ez egy nagyon jó kérdés, amire még én se tudtam a választ! Kuro a kezdettől fogva ellentéte volt nekem, mikor még nem vesztettem el az igazi életemet. Szeszélyes és rosszindulatú, bár sose gondoltam volna azt, hogy egyszer nagyon gonoszat fog tenni. Addig is csak várt és várt, míg el nem jött az a nap.

16 éves voltam, mikor az megtörtént. Estét éltünk meg, s már rég aludtam. Töréshangokra lettem figyelmes, s mély álmomból rögtön felriadtam. Amint kimentem az udvarra, döbbenten láttam, hogy anyáék egy csuklyás férfival harcoltak. Az idegen ismerős alabárdot tartott a kezében: Kuro-t! Az csak gonoszul vihogott, miközben anyáékat ostromolták az erőszakos támadásaikkal. A szüleim már komolyan megsebesültek. Nem maradhattam tétlen, ám apa még katana formájában is egy helyben maradásra sarkallt. Nem bírták sokáig: Kuro olyan erősnek bizonyult, hogy anya nem tudott többet védekezni és támadni a fáradtságtól. Könnyű prédájává vált a csuklyásnak és az egykori társamnak. A végső csapással kiontotta édesanyám vérét, majd apával is ugyanúgy végzett. Elkeseredettségemben és a halál közeledésével csak a lelkükbe pillantottam: mindkettő romlott, démontojás volt. Kuro-é nem régiben válhatott azzá. A csuklyás alak felém állt, hogy velem is végezzen, de előtte megette szüleimnek a lelkét. Szó nélkül lendítette Kuro-t egy halálos csapásra és a világ elsötétült.
Élet és halál között lebegtem. Mintha örökkévalóságig tartott volna ez az álom. De nem álom volt, hanem a valóság. Végül visszatért belém az élet. Mikor magamhoz tértem, meglepetten tapasztaltam, hogy nem a házunk udvarán voltam, hanem egy laborban. Egy nő fogadott vissza az életbe. Nem mutatkozott be. Talán nem ez volt a legfontosabb. Elmesélte, mi történt velem, miért is vagyok életben. Megtaláltak a háznál, holtan, amikor a lelkem már kilebegett a testemből. A démontojás duó fiatalabbika, Kuro arra készült, hogy felfalja az enyémet, de ő és néhány más fegyvermester megmentette a lelkemet. Ahogy mesélte, meglepett, mekkora fáradtságos áldozatokat hoztak értem. Ezek után a lelkemnek mágia útján egy új testet hoztak létre, amihez csak a lélek kellett. Kísérlet volt csupán, mégis sikerült. Megkérdezte, van-e valami különlegesség a vérvonalamban. Ekkor eszembe jutott, hogy édesanyám valaha érintkezett egy igazi szellemmel. Nem tudom pontosan miért, de szövetkezett vele és a mentális ereje kiterjedt a családunkra. Lehet, hogy az a szellem közvetlenül nekem akart segíteni. Az új testem jóval másabb volt, mint az előző: szinte mindenem hófehér. Új nevet kaptam: Shiro, azaz fehér. Illett rám. Ezek után 4 évig ottmaradtam a hölggyel, akinek a nevét utólag tudtam meg: Lilly Blackwood. Furcsa név annyi szent. Amint betöltöttem szellemileg a 17-et, elküldött az Akadémiára tanulni. Ennyi idő alatt simán felkészülhettem arra, hogy egy másik társat gondoljak magamnak és Kuro-t levadásszam. Már csak az ideális partnerre volt szükségem.


.:Lefoglalt Avatar:. Gijinka, amit google-n találtam

.:Szerepjátékos tapasztalat:. Már legalább 4-5 éve játszok szerepjátékkal. FRPG oldalt vezetek és több szerepjátékoldalon is rajta vagyok.

.:Többi karaktered:. Nincs.

[Halálisten-mester]

A szöveggel minden rendben van. A terjedelembe, ha akarnék sem köthetnék bele és a történet... Nagyon tetszett!
Érdekes, annyi szent. Elég komolynak és merevnek tűnik a karakter, de mégse lehetünk egyformák. Ez a kísérleti alanyos dolog megfogott, ahogy az is, hogy már célod is van! Kíváncsi vagyok rá, hogy mennyire jársz sikerrel ezzel kapcsolatban, de így előre is sok szerencsét kívánok hozzá!
A karakter ELFOGADVA!!
Remélem megtalálod a társad és elkapjátok azt az áruló Kuro-t!